A vigyázó anya útmutatója

Ez az útmutató neked szól, amikor te vigyázol. Nem azért, mert bonyolult feladat, hanem mert jó, ha van egy kapaszkodó. Sokszor a saját gyerekünkkel is nehéz.

Alapelvek

A viselkedés mindig kommunikáció. Ha a gyermekek sírnak, nem hallgatnak rád, összevesznek vagy visszahúzódnak, az sosem „rosszaság”. Minden viselkedés mögött egy intenzív érzés áll, amit még nem tudnak másképp kifejezni. Ha ezt tartod szem előtt, te magad is lágyabban tudsz kapcsolódni a nehéz pillanatokhoz.

Előbb az érzés, aztán a megoldás. Ha egy gyermek érzi, hogy valaki igazán meghallotta őt, az idegrendszere szinte azonnal megnyugszik. Nem a problémát kell azonnal megoldanod (pl. megkeresni az elveszett autót), hanem először az érzést kell elismerned („Látom, mennyire kétségbeestél, hogy nincs meg az autód”). A megoldás ezután már sokkal könnyebb lesz.

Az érzés mindig rendben van, a viselkedésnek azonban lehetnek korlátai. „Teljesen értem, hogy dühös vagy. De ütni nálunk akkor sem szabad.” Ez a két dolog megfér egymás mellett. Ez az egyik legfontosabb, legnagyobb biztonságot adó keret, amit egy felnőtt nyújthat.

Mielőtt az édesanya elmegy, amit érdemes tudnod

• Mi a megnyugtatás módja, ha sír vagy fél?
• Van-e valami, amitől különösen megijed?
• Mikor evett, mikor aludt utoljára?
• Van-e bármilyen allergiája?
• Hol van a kedvenc játéka, cumija, alvókája?
• Van-e most valami nehezebb időszak az életükben (óvodakezdés, kisteső, költözés)?

Ezek nem tolakodó kérdések, sokkal inkább a gondoskodás apró, szeretetből fakadó részletei.

Az édesanya búcsúja legyen rövid, határozott, szeretetteljes: „Elmegyek, de visszajövök. Addig XY vigyáz rád.” Ha az anyuka lopva akarna eltűnni, finoman kérd meg, hogy köszönjön el. A gyermek megérdemli a tiszteletet, hogy tudja, mi történik vele.

Helyzetek — életkoronként

Sír az elválásnál

Az alapelv minden életkorban:

A sírás nem hiba hanem a feldolgozás módja. A feladatod nem az, hogy azonnal megállítsd. Hanem hogy mellette legyél, amíg átmegy rajta.

Ne mondj sokat. A csend és a közelség sokszor többet tesz, mint bármilyen jól megválasztott mondat. Menj le a szintjére. Nézz a szemébe. Érintsd meg.

1–3 év:

• „Látom, hogy most nehéz. Én itt vagyok.”
• „Nyugodtan kisírhatod magad, itt maradok melletted.”
• „Az anyukád visszajön. Addig én vagyok veled.”

Ha a sírás nem csillapodik: tartsd a karjaidban, dúdolj halkan. Nem kell megoldani, csak jelen lenni.

Figyelemelterelés: „Mi ketten most megépítjük a világ legnagyobb tornyát.” A közös kaland segít oldódni.

3–6 év:

• „Látom, hogy most szomorú vagy. Hiányzik az anyukád.”
• „Ez egy nehéz érzés. Teljesen rendben van, hogy így érzed.”
• „Nem kell most vidámnak lenni. Én itt ülök melletted.”

6–10 év:

• „Ha szeretnél valamit mondani, én itt vagyok.”
• „Nekem is volt, hogy hiányzott valaki. El szokott múlni, de addig tényleg nehéz.”

Figyelemelterelés:„Meg tudnád tanítani nekem a kedvenc játékodat?” - a szerepcsere, hogy ő a tanító segíthet kizökkennie a helyzetből.

Amit kerülj: „Ne sírj”- ezzel azt üzened, hogy az érzése nincs rendben.

Hiányzik az anyja

Vedd komolyan, ne legyintsd el. Ha validálod, a gyerek megtanulja, hogy a bízhat a saját érzéseiben és hamarabb tovább is tud lépni rajta.

• „Igen, hiányzik az anyukád. Szereted őt nagyon.”
• „Tudom, hogy most messze van. Ez nehéz érzés.”

„Küldünk az anyukádnak egy titkos üzenetet képen! Mit mondjunk el neki?” Az anyukával való kapcsolat élővé válik, és a gyereknek is élmény.

6–10 év:

Ebben a korban ritkán kér nyíltan inkább elvonul, halk lesz, mindenbe belekőt. Kérdezz egyszerűen: „Jól vagy? Mi jár a fejedben?” Ha nem akar beszélni: ajánlj tevékenységet, és maradj elérhető.

Nem hallgat rád

Ez szinte mindig arról szól, hogy a gyerek még nem bízik benned eléggé, keresi a kapcsolatot, vagy a határokat. Nem tiszteletlenség.

Faber és Mazlish egyik leghatásosabb technikája: leírd, amit látsz, ahelyett, hogy utasítást adsz. Nem „Tedd el a játékot!” hanem „Látom, hogy a játékok még a padlón vannak.” Ez meghívás az együttgondolkodásra, nem parancs. A gyerek nem érzi, hogy támadják.

Másik hasznos eszköz: adj információt ahelyett, hogy parancsot adsz. Nem „Menj mosni kezet!” hanem „Az ebéd előtt mindig kezet mosunk.”

1–3 év:

• „Gyere, csináljuk együtt.”
• „Egyedül veszed fel a cipőt, vagy én segítsek?” - egyszerű választás
• „Cipő.” - egy szó sokszor több eredményt hoz, mint hosszas könyörgés

„Hát ez a cipő nagyon makacs! Megmutatjuk neki?” - tedd fel a cipőt a saját kezedre bábként. A kisgyerekek a játékot szinte mindig elfogadják.

3–6 év:

• „Látom, hogy most nem akarod még abbahagyni. Két percet játsszunk, aztán vacsorázunk.”
• „Ezt most nem, de azt igen.” - mindig ajánlj helyette valamit
• Ha dühös és visszabeszél: „Látom, hogy mérges vagy. Az asztalhoz jövünk, de meghallgattalak.”

„Minden szuperhős eszik vacsorát, hogy megtartsa az erejét. Neked melyik étel táplálja a szupererőd?”

6–10 év:

• „Szerintem mikor lenne a legjobb vacsorázni, ha 9-kor van a lefekvés?”
• „Mit gondolsz, mi lenne most az igazságos?”
• Ha visszabeszél: „Hallom, hogy nem értesz egyet velem. Elfogadom, viszont nekem felnőttként most az a dolgom, hogy gondoskodjak rólad, így ezt fogjuk tenni.”

Amit kerülj: Végtelen magyarázat, minél több a szó, annál kevesebb a hatás. „Ha nem hallgatsz, szólok az anyádnak”- ez fenyegetés, nem kapcsolat.

Összevesznek a gyerekek

A konfliktus természetes, és az egyik legfontosabb tanulási terep. A célod nem az, hogy azonnal megoldd. Hanem hogy segítsd őket átmenni rajta. Mindkét fél érzését ismerd el, mielőtt bármilyen megoldást keresel. Nem döntöd el, kinek van igaza, csak tükrözöd, amit hallasz.

1–3 év:

• „Mindketten szeretnétek ezzel játszani. Ez nehéz helyzet.”
• Ha nagyon elmérgesedik: „Ez a játék most pihen egy kicsit.” és tedd félre.

„Van itt még egy szuper játék, amit még senki sem látott!” valami hétköznapit mutatsz be lelkesen.

3–6 év:

Enyhe nézeteltérésnél: ne avatkozz be azonnal. Adj nekik 1–2 percet. Az önálló megoldás értékesebb tapasztalat.

Ha be kell avatkozni: „Te azt érezted, hogy elvette. Te azt érezted, hogy nem kaptad meg.” Mindkét érzést tükrözöd, ítélet nélkül. Aztán: „Mit lehetne csinálni?”

Ha megütötték egymást: „Megállunk. Ütni nem szabad, de látom, hogy nagyon mérges voltál. Mi történt?”

6–10 év:

• „Mindkettőtök nézőpontját hallottam. Mi lenne igazságos?”
• „Van néhány ötletem, ha szeretnétek hallani, de ti döntötök.”

Miután oldódott: „Csináljunk valami olyat, amit csak ketten tudtok megcsinálni.”

Nem akar enni

Az alaptörvény: ne erőltesd. A te felelősséged, hogy mi és mikor kerül az asztalra. A gyerek felelőssége, hogy eszik-e, és mennyit. Ez a kettő elválasztva mindkét félnek megkönnyebbülés. Ha az étkezés csatatérré válik, a gyerekek szinte mindig az ellenkező irányba mennek. A nyomás fokozza az ellenállást.

1–5 év:

• „Ez az ebéd. Ha éhes leszel, itt van.” - és ne foglalkozz ezzel tovább
• Egyen együtt a saját gyerekeddel, a társaság erős motiváció

„Ez nem csak szendvics, ez egy varázserejű szendvics, ami gyorsabbá teszi a lábakat.”

6–10 év:

• „Nem vagy éhes vagy nem szereted?” - egyszerű kérdés, nem vita
• „Oké. Ha később megéhezel, szólj.”

„Te vagy ma az főkóstoló. Ötből hány csillagot adnál ennek a fogásnak?”

Nem akar aludni

Az altatás rutinfüggő. Legyen nála minden: cumi, alvóka, kedvenc tárgy.

Csecsemő, 1–3 év:

Maradj mellette nyugodtan, a te belső állapotod átragad. Lágy zene, mese, testközelség.

3–6 év:

• „Nem kell aludni. Csak behunyjuk a szemünket, pihenünk kicsit, és csendben vagyunk.”
• „Addig maradok melletted, amíg elalszol.”

„Kitalálunk egy mesét együtt, te mondod az első mondatot, én a másodikat.”

6–10 év:

„Van egy trükkös gyakorlat: becsukod a szemed, és megpróbálod nem elaludni. Fogadok, hogy nem sikerül.”

Dühroham, nagy érzelmi kitörés

A dühroham nem manipuláció. Ilyenkor a gyerek agyának érzelmi része átvette az irányítást. Ilyenkor nem tanítani kell biztonságot adni.

Az alapelv: előbb kapcsolódj, aztán irányíts. Ha előbb magyarázol vagy következményt adsz, a gyerek nem hallja, mert az agyának az a része, ami befogadná, most nem aktív. Ezzel talán mi felnőttek is így vagyunk:) .

Kitörés közben:

• Maradj közel, maradj nyugodt
• „Látom, hogy most nagyon nehéz. Én itt vagyok.”
• „Nagy érzés ez. Addig itt leszek, amíg elmúlik.”

Ha fizikailag is veszélyes: „Fogom a kezedet, hogy ne essen baj.”

Miután lecsillapodott, adj időt, aztán: „El tudod mondani, mi volt olyan nehéz?”

Amit kerülj: „Azonnal hagyd abba”, büntetés a kitörés csúcspontján, ez nem segít, nem tanul belőle, csak fokozza a feszültséget.

Visszahúzódik, csöndes, nem nyílik meg

Ne erőltesd a bekapcsolódást. Csináld a saját dolgodat a közelében:

• „Én most a kirakóst rakosgatom. Szerintem ez a darab ide illik... vagy mégsem?”
• „Szeretnél egyedül játszani, vagy inkább valami közöset csináljunk? Mindkettő teljesen oké.”

Kezdj el csinálni valamit látványosat és halkat egyszerre, gyurmázni, rajzolni. Ne hívd meg, csak csináld. A kíváncsiság szinte mindig erősebb, mint a visszahúzódás.

Nehéz kérdések váratlanul

„Miért nincs apukám?” „Meghal a nagymamám?” „Te is meghalsz majd?”

Ne térj ki előlük. Ne tedd érvénytelenné a kérdést. Ne hazudj. Ismerd el a kérdés súlyát, és tereld vissza hozzá, hogy ő mit gondol.

• „Ez egy nagyon komoly kérdés. Én nem tudom a pontos választ, ezt az anyukáddal fogjátok megbeszélni. De örülök, hogy megkérdezted.”
• Ha félelem van mögötte: „Mesélj nekem erről egy kicsit. Mit gondolsz te erről?”

Baleset, kisebb sérülés

Maradj nyugodt, a gyerek a te reakciódat nézi.

• „Látom, hogy fájt. Nézzük meg.”
• Ne mondd: „Semmi baj, ne sírj.” Ehelyett: „Tudom, hogy fájt.”

„Orvososat játszunk. Te vagy a beteg, én az orvos.”

Mindig szólj az anyának egy rövid üzenet elég: „Elesett, sírt, de már jól van.”

Ha az anyja megérkezésekor hirtelen sírva fakad

Teljesen normális. A gyerek az anyja melletti biztonságban végre eleresztheti, amit addig tartott. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul volt. Lehet egyszerre igaz, hogy „jól játszottam” és „anya hiányzott”.

A gyerek betegnek tűnik

Ha lázasnak érzi magát, hányt, sápadt, vagy egyértelműen rosszul van: hívd anyát, egyeztessetek.

Néhány gondolat, amit érdemes magaddal vinni

Ha valamit rosszul csináltál, hangosabb voltál, türelmetlen voltál ezt el lehet mondani a gyereknek is. „Elnézést, hogy türelmetlen voltam. Próbálom jobban csinálni.” Ez modell arra, hogyan lehet hibát elismerni és továbblépni. A tökéletes szülő mítosza káros úgy a gyereknek mint a szülőnek, egy elismert hiba megtanítja, hogyan kezeljük amikor valami nem sikerül.

A saját gyereked is tanul ebből. Látja, hogyan viszonyulsz valakihez, aki másképp viselkedik mint ő.

Egy rövid fotó küldése az anyának sokat jelent. Nem elvárás, de ahol ez természetes szokássá válik, ott mindenki könnyebben engedi el magát.

Játék és nevetés. Ha egy gyerek nehezen oldódik fel, sokszor egy bolondos pillanat többet tesz, mint bármilyen meggyőző szó.